A mikrofonhoz hasonlóan a VEVŐBERENDEZÉS szintén egy jelátalakító szerkezet, azaz olyan eszköz, amely képes egyfajta energiát másfajta energiává alakítani. Jelen esetben az elektromos energia mechanikus energiává, azaz hanggá alakítódik, mely a páciens fülébe továbbítódik, innen származik a kifejezés: „kimeneti jelátalakító”.

A vevőberendezések közötti különbségek a használt rezgőmembrán típusából adódnak: a csontvezetésen alapon működő szemüvegszárba épített készülékek esetében vastagabb fémpálca képezi a diafragmát, amely a koponya csontszerkezetét rezgésbe hozza.

Fülilleszték (kizárólag a légvezetéses készülékeknél)
Az elektroakusztikai lánc utolsó darabjaként a fülillesztékek a hallókészülékek szerves részei, ennél fogva az alábbi követelményeknek kell megfelelniük:

• alaktani szempontból anatómikus kialakításúnak kell lenniük, azaz tökéletesen kell illeszkedniük viselőjük hallójáratába és fülkagylójába;

• biokompatibilis anyagokból kell készülniük, hogy ne okozzanak patológiás problémákat (allergiát, irritációt, gyulladást);

• a súlyukat és a külső jellemzőiket tekintve egyaránt könnyen elfogadható tulajdonságokkal kell rendelkezniük.