A fülmögötti hallókészülékek esetében a mikrofon (azaz a berendezés, amely veszi a környezetből érkező hangokat) a fülkagylón kívül helyezkedik el (ld. a képet). Ez az oka annak, hogy a hallókészülék viselője a háta mögül érkező hangokat is felerősítve hallja; ez ellentétes a természetes érzékelés módjával. Emiatt egyes hallókészülékek iránymikrofonnal vannak felszerelve, amelyek a fülkagyló természetes működésének reprodukálása érdekében érzékenyebbek a szemből érkező hangokra.

Néhány különösen fejlett készülék (programozható és digitális készülékek) olyan iránymikrofonnal rendelkezik, amelyet kívánság szerint ki vagy be lehet kapcsolni, ily módon a hallókészülék teljesítménye szélsőséges helyzetekben (pl. autóvezetés közben vagy a hátsóülésen ülőket hallgatva) még tovább javítható. 

A fülbe helyezhető készülékeknél ilyen jellegű probléma nem jelentkezik, mivel a mikrofon a hallójáratban található, ily módon kihasználható a fülkagyló által biztosított normál irányérzékelés, és a hang származási helyének érzékelése természetesnek tűnik.